Az 1950-es években az oxigénfúvásos acélgyártás és a nagyolvasztó technológia elterjedése és alkalmazása, valamint a nitrogénműtrágyaipar rohamos fejlődése következtében a légleválasztó berendezéseket nagy léptékűre fejlesztették, és korszerű tudományos kutatási eredményeket alkalmaztak, mint pl. turbókompresszorok használata és a turbina bővítése.
A berendezések, lemezbordás hőcserélők, mikroszámítógépek és molekulaszita adszorberek után a légleválasztó berendezéseket folyamatosan fejlesztették és tökéletesítették. A berendezésben a légnyomás nagy nyomásról (20 MPa) alacsony nyomásra (1 MPa alatt) csökkent. Az egységnyi termékre jutó energiafogyasztás is fokozatosan csökkent (az oxigén köbméterenkénti energiafogyasztása 1,5-ről 0,6-ra csökkent kW·h). A modern légleválasztó berendezések különböző kapacitású és különböző tisztaságú gáz- vagy folyékony termékeket, valamint ultranagy tisztaságú oxigént és nitrogént (például 99,998% oxigént és 99,9995% nitrogént) is képesek előállítani. A légleválasztó berendezés a felhasználók igényeire is épülhet. Az elektronikus számítógép vezérlésével a termékek száma bármikor növelhető vagy csökkenthető a gazdaságos oxigénfelhasználás céljának elérése érdekében. Az 1980-as évekre a nagyméretű légleválasztó berendezések oxigéntermelő kapacitása elérte a 70 000 métert (/óra; a légnyomás 0,36 MPa-ra csökkent; a folyamatos üzemidő több mint 2 év).
